“Per sylvam et per lacus nimios” (‘erdőn és ezernyi tavon át’) írta a Dráván történő átkelésről egy Szentföldre igyekvő zarándok a 11. században. A mintegy hatszáz évvel későbbi, török kori forrásokat olvasva úgy tűnik, a Dráva vidékét évszázadokon át hasonló, erdős, mocsaras természeti környezet jellemezte. A modern táj, bár nagy átalakításokon esett át az elmúlt bő évszázadban, helyenként ma is őrzi az egykori környezet sajátosságait. A “Dél-dunántúli településrégészeti és környezettörténeti tanulmányok, 1300–1700” címet viselő interdiszciplináris kutatás ennek a területnek, a természet változásainak, valamint a táj és középkori – kora újkori ember egymásra hatását tárta fel a természettudományok, a történettudomány és a régészet eszközeivel. A tágabb tájegységen belül a középkori Berzence környéki ártér tájhasználati és településtörténeti vizsgálatait mutatja be az előadás, a kutatásba bevont különböző tudományágak lehetőségeinek, korlátainak és az elért eredmények összefoglalásával.
A program:
Dr. Benkő Elek, akadémikus, régész, intézetigazgató (MTA BTK Régészeti Intézet):
Bevezető és a “Per sylvam et per lacus nimios” cimű kötet bemutatása
Dr. Kovács Gyöngyi, régész (MTA BTK Régészeti Intézet) :
A “Dél-dunántúli településrégészeti és környezettörténeti tanulmányok, 1300–1700” című kutatási program célkitűzései és legfontosabb eredményei
Dr. Zatykó Csilla, régész (MTA BTK Régészeti Intézet): A Dráva-völgy mint történeti táj